A legtöbb kutatás kiemeli az érzelmileg érett kapcsolatok hatását a mentális egészségre. Ebben a cikkben azt vizsgáljuk, mit tehetünk magunkért, hogy mi magunk érzelmileg éretten viselkedhessünk kapcsolatainkban. Milyen szokásokat vegyünk fel ahhoz, hogy kapcsolatainkat nagyobb fokú kölcsönösség, hitelesség jellemezze. Érzelmileg érett partnerek lehessünk párkapcsolatunkban, szülőként, barátként, vezetőként, munkatársként. Magunk is felelősek vagyunk azért, hogy számunkra és a másik számára is kielégítő emberi kapcsolataink legyenek. Kapcsolataink minőségének pedig fundamentális hatása van a mentális egészségünkre. Sőt. Nem csak a miénkre, hanem azokéra is, akikkel kapcsolatban vagyunk.
Az alábbiakban bemutatunk egy listát azokról a lehetséges új szokásokról, viselkedésekről, amelyek befolyásolják kapcsolataink minőségét, segítenek minket abban, hogy érzelmileg éertt módon élhessük meg őket. Egyszerre mindig csak egyre fókuszáljunk. Ne legyünk magunkkal nagyon szigorúak, előfordulhat hogy sok közülük már most is jellemez minket, de néhányat esetleg nehéznek is találhatunk.
Nézzük tehát a szokásokat, amelyek érzelmileg érett kapcsolatokat eredményeznek:
Segítségkérés
Valahányszor szükségét érzem, segítséget kérek másoktól.
Amikor valamire szükségem van, észreveszem, hogy a legtöbb ember szívesen segít ha módjában áll.
Nyíltan és világosan kommiunkálom az igényeimet, elmagyarázom mit érzek, miért kérem amit kérek.
Képes vagyok másoknak bizalmat adni, hogy oda fognak figyelni rám, ha megkérem őket.
Függetlenség, önazonosság
Világosan, udvariasan, manipuláció nélkül fejtem ki, mit gondolok, nem próbálom kontrollálni, hogyan fogadják ezt mások.
Semmibe sem teszek bele több energiát, mint amennyim van.
Nem akarok mindenáron megfelelni, egyértelművé teszem, mi az őszinte véleményem
Nem vállalok el olyasmit, amit később nagy valószínűséggel megbánnék.
Ha valaki olyat mond, amit sértőnek találok, felkínálom saját, eltérő nézőpontom. Nem próbálom meggyőzni az illetőt a saját igazamról, de nem is hagyom szó nélkül az elhangzottakat.
A kapcsolatok értéke
Időt szánok azokra, akik fontosak számomra – válaszolok a leveleikre, hívásaikra, én is keresem őket.
Erős emberként tekintek magamra, aki megérdemli a segítséget barátaitól, és maga is képes segíteni másoknak.
Ha nem is tetszik éppen amit valaki mond vagy tesz, igyekszem eldönteni, segítő szándék vezérli-e, ha igen, kifejezem felé hálámat.
Ha valaki bosszant, vagy idegesít a viselkedése, átgondolom, mit mondhatok neki, amitől jobb lehet a viszonyunk. Megvárom amíg elmúlik a dühöm, és csak akkor megyek oda hozzá, hogy elmondjam mit érzek.
Teljesíthető elvárások magammal szemben
Megértem, hogy nem kell mindig tökéletesnek lennem. Igyekszem befejezni amibe belefogok, nem pedig nyomasztani magam, hogy csak akkor van kész, amikor már tökéletes.
Ha valamibe elfáradok, akkor váltok, vagy pihenek. Nem várom meg, amíg a testem jelekkel, balesetekkel, betegséggel figyelmeztet erre.
Tudom hogy ember vagyok, ezért néha hibázom. Hiába igyekszem minden eshetőségre felkészülni, elfogadom hogy ez lehetetlen.
Felismerem hogy mindenki maga felelős az érzéseiért, és azért hogy kifejezze az igényeit. Az alapvető udvariasságon túl, nem dolgom kitalálni, ki mit akar, mire vágyik.
Nyílt kommunikáció
Nem várom el az emberektől hogy kitalálják mire van szükségem, ha én magam nem mondom ki. Odafigyelni a másikra nem azt jelenti, hogy kimondatlan gondolatait kitaláljuk.
Ha a hozzám közel állók idegesítenek fel, arra használom a dühömet, hogy meg tudjam állapítani, milyen igény lehet a háttérben. Ha ez megtörtént, nyílt és céltudatos módon tudatom velük.
Ha sértve érzem magam, igyekszem megérteni a saját reakciómat. Egy múltbéli esemény idésődött fel, arra reagálok, vagy valóban a jelen helyzet indokolja az érzésiem intenzitását? Ha ez utóbbi, akkor kérem a másikat, hogy hallgasson meg, és elmondom hogyan érzek.
Másokkal tapintatos vagyok, és ha ők nem így viselkednek velem, akkor megkérem őket erre. Ha ezt nem teszik meg, el tudom engedni ezt.
Ha valamire választ akarok kapni, ami velem kapcsolatos, vagy fontos számomra, addig kérezek, amíg világos választ nem kapok.
Ha egy társas interakcióban elfáradtam, érzelmileg túltöltődtem, tudok időt kérni, vagy jelezni hogy máskor szeretném folytatni, mert jelenleg nincs rá több energiám.
Ha gondosan megfigyeljük ezeket az állításokat, és összevetjük saját viselkedésünkkel , megfigyelhetjük a fentiek mennyivel energikusabb, könnyedebb, szabadabb jelenlétet eredményeznek kapcsolatainkban. Képesek vagyunk megszabadulni érzelmi magányunktól, kifejezni az érzéseinket, kiállni a jogos igényeinkért és tisztán kommunikálni határainkat.
Sokszor tényleg elhisszük, hogy ha mindezeket megtennénk, akkor annak rettenetes következményei lennének ránk nézve. Hogy mindezek nem járnak nekünk, vagy éppen ha korábbi családi vagy munkatársi viszonyaink már a kezdetektől nem ilyen módon épülnek fel, akkor már nem lehet ezeket megváltoztatni. Erről egyáltalán nincsen szó. Egy érzelmileg érett kapcsolatban ezek olyan minimumok, amelyek mindenkor mindenkinek járnak, és nyugodtan kérhetőek is a másik féltől. Kezdjük el ezeket a szokásokat szeliden, türelmesen, de határozottan és mindenkor alkalmazni a kapcsolatainkban. Hamarosan észrevesszük az egyértelmű változást magunkban, a mentális stabilitásunkban és a kapcsolataink minőségben is. Ha valamelyiket különösen nehéznek találjuk, vagy egyenesen azt érezzük “le van tiltva” bennünk, nyugodtan kérjünk segítséget, akár ezen a platformon is. Néha elég egy jó beszélgetés.
