A mentális egészségünk fenntartásában alapvető szerepet játszanak viszonyaink, kapcsolataink stabilitása, megtartó, támogató ereje, érzelmi érettsége. Az érzelmileg érett emberek kölcsönösségen alapuló, érzelmileg kielégítő kapcsolatokat ápolnak, amelyek szupportív hátteret nyújtanak gyakorlatilag minden életfeladat, kihívás leküzdéséhez, vagy éppen ezek szabad élvezetéhez. Érett kapcsolatok érzelmileg érett emberek között jönnek létre. Természetes hogy mi magunk is folyamatosan fejlődünk ebben. Az is lehetséges sajnos, hogy olyan érzelmileg éretlen szülők gyermekei vagyunk, akiktől nem kaptunk elegendő figyelmet, megerősítést, odafordulást. Hiányzott a feltétel nélküli elfogadás és szeretet. Ilyen háttérrel különösen fontos, hogy érzelmileg érett emberekkel sikerüljön kiépíteni stabil, megtartó felnőtt kapcsolatainkat. Igaz ez akkor is, ha érzelmi zsarolásban, elszigeteltségben, manipulatív környezetben nőttünk fel, vagy ilyen kapcsolatok szegélyezték életünket. Szeretnénk leszögezni, hogy nincsen ideáltipikus érettségű ember, nincsenek tökéletes modellek, mindannyian folyamatosan fejlődésben, változásban vagyunk. Lehetséges azonban felismerni, felfedezni azokat a mintázatokat, amelyek támpontokat adhatnak az érzelmileg érett emberek azonosításához, viselkedésükhöz, attitűdjükhöz, viszonyulásaikhoz. Senki sem tökéletes, de nagy különbségek vannak abban, hogy gazdagabbak leszünk-e egy kapcsolat által, építkezni tudunk belőle, vagy éppen lehúznak, gyengítenek, hátráltatnak minket.
Mi jellemző tehát az érzelmileg érett emberekre?
Képesek a valóságot realisztikusan, megbízhatóan kiindulási pontnak tekinteni, nem pedig tagadják, vagy manipulálják azt.
Képesek a nyugalmi érzelmi állapotukon kívül is józanul gondolkodni, lehet velük zaklatott, vagy éppen vágyaiktól befolyásolt helyzetükben is értelmes vitát, konstruktív diskurzust folytatni.
Következetesek, hiszen az érzelmileg érett emberek énképe jellemzően stabil, ezért kevésbé hajlamosak kiszámíthatlan viselkedésre, nagyjából ugyanúgy fognak reagálni egy adott helyzetre, ahogy legutóbb tették.
Elég reálisan látják magukat ahhoz, hogy nem vesznek mindent mélyen a lelkükre, nem sértődnek minden apróságon, lehet nekik visszajelzéseket adni.
Nem túlzott mértékben perfekcionisták, úgy tekintenek magukra és másokra, mint hibázni képes emberi lényekre.
Tiszteletet tanúsítanak a határaink irányában, elfogadják, ha azok az övéktől eltérőek, kölcsönösségre törekednek, együttműködés pártiak.
A határok tisztelete azt is jelenti, hogy udvariasak, kapcsolódásaikat a másik féllel szorgalmazzák, aktívan segítik, de nem ráakaszkodni akarnak a másikra, vagy dominálni, kiszolgálni akarják.
Elfogadják, hogy sok mindenben különbözünk egymástól. Nem gondolják úgy, hogy a jó kapcsolatok feltétele, hogy ugyanazt gondoljuk valamiről, vagy ugyanazokat akarjuk.
Nem mondják meg másoknak, hogy mit érezzenek vagy mit gondoljanak. Nem kérdőjelezik meg a másik motivációit, viselkedésének mozgatóit.
Kapcsolatainkban nem csak kapnak, hanem adnak is, odafordulóak. Egy ideig képesek többet adni, mint amennyit kapnak, de hosszú távon nem viselik el ezt az aránytalanságot, maguk is igénylik a figyelmet, segítséget, és képesek ennek az igénynek hangot is adni.
Felismerik, hogy mások nem csak akkor fogják szeretni őket, ha önzetlenül mindig többet adnak, mint amennyit kapnak. Kapcsolataikban nem kell folyamatosan bizonyítékot kapniuk ahhoz, hogy tudják, szeretik őket.
Képesek a rugalmasságra és készek a szükséges kompromisszumokra.
Képesek különbséget tenni egy elfogadható, érthető indok, és az érzelmi elutasítás között, képesek nem személyes sértésnek venni a változásokat.
Megértik, hogy néha a terveik nem sikerülnek, az élet természetes része, hogy néha csalódniuk kell, akár maguk miatt, mások miatt, vagy éppen külső körülmények miatt.
Képesek kompromisszumra, nem csak kölcsönös áldozathozatalra, hanem egymás igényeinek egyensúlyba hozására is.
Képesek a kiegyensúlyozottságra, nem vonják meg szeretetüket. Dühüket, haragjukat őszintén, de nem folyamatosan és korlátok nélkül szórják a környezetükre.
Magabiztosak, de nem merevek és megingathatatlanok, nem érzik magukat fenyegetve, ha mások másként gondolnak valamit. Nem kell, hogy egyetértsenek, de természetes kíváncsiságuk lehetővé teszi annak elfogadását, hogy lehetséges egy másik vélemény megléte is egy adott témában.
Nem szükséges, hogy mindig igazuk legyen.
Nem félnek attól, hogy gyengének tűnnek, ha nem tudnak valamit.
Őszintén beszélnek hozzánk.
Képesek elnézést kérni, és felajánlani a jóvátétel lehetőségét. Mindezt nem csak szavak szintjén, hanem akár cselekvésre váltható módon is meg tudják tenni.
Empatikusan fordulnak felénk, igyekeznek megérteni minket, “meglátnak” észrevesznek minket.
Képesek a másikat pozitív keretben látni, a másik erősségeivel együtt.
Vigasztalást adnak, és el is tudják fogadni, ha szükségük van rá.
Reflektálnak saját magukra, viselkedésükre, akarnak és tudnak változni. Komolyan vesznek minket, ha viselkedésük ránk gyakorolt hatásáról adunk nekik visszajelzést. Képesek élvezni azt a nagyobb fokú érzelmi intimitást, ami egy-egy ilyen visszajelzést követ.
Megengedik a humort és a játékosságot. Értik, hogy a szarkazmus és a zrikálás fűszerként hat, de nem lehet kizárólagos fogás az emberi kapcsolatokban. Felismerik a másik fél fogadókészségét, teherbírását.
Ismerjük fel azokat az aránytalan, nem érett kapcsolatainkat, amelyekre tartósan nem jellemzőek a fentiek, és időnk jelentős részét töltsük szupportív, érzelmileg érett emberekkel. Keressük a társaságukat, kapcsolódjunk hozzájuk.
Ismerjük fel magunkban is ezeket a szempontokat.
Kapjuk rajta magunkat a kapcsolatainkban, viselkedésünkben. Tudatosan fejlesszük személyiségünk, beszéljünk a témáról számunkra közel állókkal, türelemmel, nyitottsággal. Hatalmazzuk fel a társainkat, hogy mi magunk is visszajelzéseket kaphassunk, de ne támadjuk le őket.
Másokban gyakran könnyebben észrevesszük az éretlen érzelmi kapcsolatok mintázatait, legyünk azonban korrektek. A pillanyatnyi éretlen, esetleg szélsőséges viselkedést, ne általánosítsuk személyiség jellemzőként, tartós megjelenésük esetén azonban kérhetjük a másikat, hogy tartsa tiszteletbe határainkat, vegye figyelembe igényeinket.
Kapcsolataink érzelmi érettsége jelentősen meghatározza általános mentális jóllétünket. Vegyük körbe magunkat olyan emberekkel, akikre jellemzőek a fenti mintázatok. Tanuljuk meg kérni a másikat arra, hogy vegye figyelembe az igényeiket, hogy egyenrangú, felnőtt kapcsolatokban tölthessük a hétköznapjainkat.
Ha a fentiek közül úgy érezzük valamelyik nehézséget okoz számunkra, bátorság szakemberhez fordulni és fejleszteni az önismeretünket, a saját és környezetünk jóléte érdekében. Ne cimkézzünk másokat, és ne tegyük ezt saját magunkkal sem. A türelmes és elfogadó magunk felé fordulás lehet az első lépés, hogy megértsük, miért nehéz, vagy nem alapvető valamelyik viselkedés a fentiek közül a számunkra.
