Az alvásról
Az általános és a mentális egészség egyik alappilére a pihentető, megfelelő mennyiségű és minőségű alvás. Egy alapvető élettani folyamat, mint hogy szükségünk van vízre, oxigénre, táplálékra, fényre és így tovább. Az emberiség egésze egyre kevesebbet, és egyre nyugtalanabbul alszik, Az alváshoz való viszonyunk nem egyértelmű, és sokszor nem is túl barátságos. A tudomány egyfajta világméretű válságról beszél, amelynek ha a mértéket kellene érzékeltetni, akkor ezek az adatok figyelemreméltóak; Az amerikai felnőttek 40%-a alváshiányos, Nagy-Britanniában a felmérésekbe vontak harmada az elmúlt fél évben biztosan kevesebb mint fél órát aludt, Japánban a lakosság kétharmada a hétköznapokon éjjelente nem alszik eleget. Európában a felnőtt lakosság 29,6%-nak vannak alvással kapcsolatos panaszai, míg Magyarországon ez a szám 31,2% a Budapesti Alvásközpont legutóbbi felmérése szerint. A kérdés, hogy mikortól beszélünk alvászavarról, mikortól érdemes egészen komolyan foglalkoznunk az alvásunkkal. Ahhoz hogy erre jó válazt tudjunk adni, ismerkedjünk meg egyáltalán magával az alvással. Egy kis ismeretterjesztés következik most, amely közelebb visz minket ahhoz, hogy megértsük testünk e csodálatos és elképesztően fontos alapfunkcióját.
Miért fontos az alvás?
A korábbi közhiedelem és elképzelés szerint az alvás egy passzív, aktivitás nélküli pihenő állapot. Ma már tudjuk, hogy ennél nem is tévedhettek volna nagyobbat az elődeink, hiszen az alvás pont hogy aktív folyamat, ami annyira igénybe veszi az agyat, hogy annak nincs is lehetősége a külvilágra figyelni. Pont emiatt a minimálisra csökkentett tudati működés mellett a test nyugalmi állapotba kerül, pont azért, hogy az élettanilag két legfontosabb alvás összetevő megvalósulhasson.
Az első a mély alvás, amely a test és különösen az idegsejtek „karbantartása”, felújítása, regenerációja miatt fontos. A sejtek energiaraktárai újraépülnek, a harmonizálódó anyagcsere, az éhség és jóllakottsághormonok szintje kiegyensúlyozódik, (a szénhidrátok optimális felhasználása is mélyalvásban történik) az immunrendszerünk pedig fokozottabban vizsgálja ét a szervezetet fertőzéseket vagy éppen daganatsejteket keresve. Ez a felpörgő immunrendszer hatékonyabban véd a külső és belső fenyegetésektől.
A másik elengedhetetlen öszetevője alvásunknak, az álomlátó, REM alvás. Jelenlegi tudásunk szerint a memória és a gondolkodás, kognitív funkciók szabályozásában játszik fontos szerepet. Ez a fajta rendszerező, a memórarendszerekbe a megfelelő információkat elrendező folyamat (memóriakonszolidáció) melléktermékeként álmodunk. Ezen funkciók hiánáyban nem tudnánk tanulni, problémahelyzetekben megoldásokat találni, és ezeken keresztül kezelni a ránk nehezedő stresszt.
Ezen két összetevő, tehát alvás hiányában hosszú távon nem létezhetünk. Az alvásmegvonás hosszabb távon halálos következményekkel jár. Zavartság, hallucinációk, epilepsziás rohamok, majd a szervezet anyagcseréjének összeomlik. Érdekességként az alvásmegvonás rekordja 11 napos, de a Guiness megszüntette ezeket a méréseket a rekord felállításához köthető súlyos egészségkárosító hatás miatt. A drasztikus alvásmegvonást tehát nem tudjuk elviselni, de mivel az emberi test elképesztő módon képes alkalmazkodni a körülményekhez, a nem szélsőséges alvásmegvonást látszólag tudja kezelni a szervezetünk. Ez utóbbihoz köthető hogy az igazán nagy problémákat az enhye, de tartós, hetek, hónapok sőt esetleg éveken át tartó alvásmegvonás jelent, vagyis az, ha valaki csak egy vagy két órával alszik kevesebbet a szükségesnél. Ez a folyamat sajnos az egyik legsúlyosabb egészségkárosító hatású rossz szokásunk, amit csak el tudunk képzelni.
