A bennünk és rajtunk élő mikrobióták pontos száma jelenleg is szakmai vita tárgya, de minden bizonnyal az emberi szervezet legalább annyi, vagy még több baktériumot tartalmaz, mint ahány sejtje van. Korábbi tanulmányok − feltehetőleg még az 1970-es évekbeli adatokból kiindulva − ezt az arányt akár 10:1-re is becsülték, ma már inkább 1,3:1 arányt tartják iránymutatónak. Sőt, DNS-ben mérve a mikrobióták sokszínűsége és jelentősége még szembetűnőbb: kb. 20000 emberi génnel rendelkezünk, míg a mikrobiális gének száma 2 milliótól 20 millióig terjed, tehát genetikai értelemben 99%-ban mikrobákból állunk (Gilbert és mtsai, 2018). Össztömegüket a 2008-ban indult Human Mikrobiom Projekt kb. 1 és 2,5 kg közé becsüli.
Ez az óriási tömegű mikroorganizmus tulajdonképpen egy kiterjesztett genomot, multigenomikus szimbiózist jelent, ekképpen az ember egy komplex biológiai „szuperorganizmus”-nak tekinthető, ahol az anyagcsere-szabályozás egy része lenyűgöző módon átkerül a velünk szimbiózisban élő mikrobióták felelősségébe (Bíró, 2014).
Ily módon a mikrobióták kölcsönhatásban állnak az emberi gazdasejtekkel, jelentősen befolyásolják az anyagcserét és az immunválaszokat (Belkaid & Hand, 2014). A mikroba és a genom szó összevonásával mikrobiomként emlegetett élő tömeget egyes kutatók már az emberi szervek közé sorolják, és mostanában kezd kiderülni, mennyire fontos szerepe van nemcsak a testi folyamatokban, de az idegrendszer működésében is (Clapp és mtsai, 2017; Malan-Muller és mtsai, 2018). Így az elmúlt években azonosított bél–agy-tengelyre ma már inkább mikrobiom–bél–agy-tengelyként („microbiom-gut-brain axis”) hivatkozik az irodalom.
A mikrobiom összetételének a pontos feltárása csak az utóbbi évtizedekben kezdődött. Egy új genetikai vizsgálati módszer, a DNS-szekvenálás hatalmas fejlődése és olcsóbbá válása tette csak lehetővé a mikrobiom precíz feltárását, mivel a mikrobák többsége a hagyományos módszerrel, azaz laboratóriumban, Petri-csészében kitenyésztve nem vizsgálhatóak – ezek az élőlények az emberi testen kívül nem élnek meg. Ezért a hangulattal, mentális egészséggel kapcsolatos eredmények is csak az elmúlt két-három évben születtek.
Az egyik fontos vizsgálati aspektus a mikrobiom diverzitása. Diverzitás alatt egyfelől a bélflóra gazdagságát, másfelől az egyenletességet értjük. Az egyenletesség fogalma azt írja le, hogy ha veszünk két mintát, amiben ugyanannyi baktérium található (tehát ugyanannyira gazdagok a minták), az egyikben lehet, hogy mindegyik baktériumtörzsből ugyanannyi darab van, míg a másik mintában néhány baktériumtörzsből sok van, míg másokból kevesebb. Tehát a két minta különbözik az egyenletesség tekintetében.
Ez pedig azért fontos szempont számunkra, mert – mint minden ökoszisztéma – a mikrobiom is annál egészségesebb és ellenállóbb, minél nagyobb biodiverzitással jellemezhető (Knight, Metcalf, & Amato, 2018).
Minél több faj van egyszerre jelen, annál többféle funkciót tudnak ellátni. Ezért egy diverz ökoszisztéma több mindenre képes és jobban is tud alkalmazkodni a környezeti változásokhoz. A nagyobb diverzitás funkcionális redundanciát is jelent: minél több faj van jelen, annál valószínűbb, hogy két faj hasonló feladatokat lát el. Ez pedig védettséget jelent a teljes ökoszisztéma számára: ha az egyik faj kihalna, a másik továbbra is ellátja ugyanazokat a funkciókat. Nem utolsó sorban a diverz rendszerek a külső támadásokkal szemben is ellenállóbbak, mivel egy jól működő, komplex rendszerben a különböző fajok az összes rendelkezésre álló erőforrást felhasználják, ezért a külső patogéneknek nincs lehetőségük megtelepedni. Mivel pedig a bennünk élő mikrobák roston élnek, minél több rostokban dús zöldséget és gyümölcsöt fogyasztunk, annál diverzebb és ebből következően annál ellenállóbb lesz a bélflóránk (Knight és mtsai, 2018).
Amikor az emberek rostokban gazdag ételeket fogyasztanak, a rostok fermentálódnak a bélben rövid láncú zsírsavakat hozva létre, amelyek szabályozzák az immunrendszert és befolyásolják a génexpressziót az agyban és más területeken. Akik elég rostot fogyasztanak, diverzebb mikrobiommal rendelkeznek. Ezek a baktériumok különböző vegyi anyagokat hoznak létre, amelyek különböző kölcsönhatásokon keresztül befolyásolják a hangulatunkat (Rogers és mtsai, 2016). (A mikrobiom összetételére ugyanakkor nemcsak étkezés, hanem az életmód, a genetikai háttér, a korai kolonizáció, gyógyszeres kezelés és egyéb betegségek is hatással lehetnek (Graf és mtsai, 2015))
A gyorséttermi, illetve magas cukortartalmú ételek fogyasztása és a depresszió közötti összefüggésre több tanulmány eredményei is rávilágítottak már (Jacka és mtsai, 2010; Mikolajczyk és mtsai, 2009; Sánchez-Villegas és mtsai, 2012). A bélflóra állapota az említett összefüggés közvetítő tényezője lehet, mivel a tipikus nyugati étrend (a telített zsírsavak, a finomított szénhidrátok és a feldolgozott ételek nagyobb aránya miatt) rombolja a bélflórát (Zinöcker & Lindseth, 2018).
A mikrobiom sokféleségét jól mutatja, hogy habár tudjuk, hogy az emberek genetikai állománya 99,99%-ban megegyezik, ez egyáltalán nem mondható el a mikrobiomunkra. Ugyan eleinte azt feltételezték a kutatók, hogy van egy mindenkiben megtalálható alap mikrobiom „mag”, az utóbbi idők kutatási eredményei bebizonyították: nincs egyetlen olyan mikrobiom faj sem, amely a világ összes táján élő minden emberben megtalálható volna. A mikrobiomunk összetétele tehát személyenként eltérő, ebből a szempontból az ujjlenyomathoz hasonlatos lehet (Knight, 2014). Egyelőre nem tudjuk megmondani, hogy mi az a konkrét bélflóra-összetétel, ami az egészséges mikrobiomot jelenti. Azt tudjuk megállapítani, hogy ha a bélflórát azon a szinten vizsgáljuk, hogy összességében hogyan funkcionál, akkor megtaláljuk a metabolikus aktivitásnak azt a „közös magját”, amely egy egészséges bélflórára, mint egészre jellemző. Az esőerdőkhöz hasonlóan, amelyeket a világ különböző pontjain nagyon különböző fajok alkotnak (és nem lehet azonosítani olyan fajokat, amelyek az esőerdő „esszenciáját” képeznék) saját egyedi növény- és állatviláguk ellenére hasonlóan funkcionálnak. Ahogy az esőerdőkben, úgy a bélflóránkban is a „közös mag” funkcionális szinten van és nem az egyes tagok szintjén (Knight & McDonald, é.n.).
Összefoglalva tehát, a magas cukortartalmú ételek helyett a zöldségek és gyümölcsök, valamint a minél változatosabb, de rostban dús táplálkozással jelentős mértékben javíthatjuk a jóllétünket. Hogy milyen konkrét módon? Ezt a “9 táplálkozás tanács a jólléthez” című cikkükben mutatjuk be. Ezekhez a cikkekhez felhasználtuk Vida Katalin táplálkozás pszichológiai kutatásainak eredményeit és tudományos publikációit.
