A bioritmusok és az alvás
Az élő szervezetek rendszeres, ismétlődő, többé -kevésbé kötött periódus szerinti biológiai működései és viselkedései bioritmusoknak hívjuk. A növények és az állatvilág rendszeres belső bioritmusai mellet az emberi szervezeten belül is számos ilyen ritmus működik. Ezek hosszúsága nagyon különböző, van holdritmusnak nagyjából megfelelő havi ritmus (peteérés, menstruációs ciklus) vagy az akár másfél órás alvásciklus (pl. éjszakai alvásciklus). A szervezet egészsége és a mentális egészség szempontjából kiemelten fontos a napi bioritmus, más néven cirkadián ritmus, ahogy az ezt kutató tudományág, a krono-biológia nevezi. A cirkadián ritmus, ha tetszik egy csillagászati eredetű működés, hiszen egy földi napunkat (24 óra) a Nap és a Föld egymásra hatásából adódó csillagászati hatások hozzák létre. Minden földi élőlény rendelkezik cirkadián ritmussal. Ez a működésmód a biológiai működésünk ritmusának sorvezetője: a hőmérsékletünk, hormontermelés, anyagcsere aktivitás, de akár hangulat és a figyelmi funkciók szabályozása is ide tartozik, de természetesen a leglátványosabban az alvás kapcsán, alvás- ébrenlét ritmusával kapcsolatban is kulcsszerepet játszik.
Az ember természetes cirkadián ritmusában két alvásszakasz van: egy rövidebb, a délutáni (sok helyen szieszta néven ismerik), és egy jóval hosszabb, éjszakai alvás. Az emberiség nagy része a mai napig él a délutáni alvás adta örömökkel, hazánkban mára nemhogy nem hétköznapi rutin, hanem kuriózum, luxus. (Több kutatás vizsgálja, hogy az emberiség villannyal való világítása előtti időszakában az éjszakai alvás is valószínűleg két szakaszból állt, amelyet egy másfél kár órás ébrenléti periódus szelt ketté. Mivel a világítás hosszabbá tette a nappalokat, ez a két szakasz teljesen összeolvadt.)
Nem véletlenül ért Nobel -díjat 2017-ben a cirkadián ritmus kutatása, hiszen tudjuk hogy a cirkadián ritmus az egyik legfontosabb életfunkció. Ennek kiegyensúlyozottsága, szükséges a testi egészséghez, a jó hangulathoz és a jó életminőséghez. Megzavarása számos betegség kockázatát növeli, pont azokét, amelyek a 21. század legnagyobb terhét róják az emberiségre, több százmillió ember érintő vezető betegségekként: inszomnia, depresszió, elhízás, 2-es típusú cukorbetegség, szív és érrendszeri megbetegedések, egyes ráktípusok mind-mind részben (más fontos okok mellett) a cirkadián ritmus zavarára vezethetők vissza.
A cirkadián ritmus fenntartói az úgynevezett óragének („clock” gének), melyek a születés után néhány héttel „bekapcsolnak” és meghatározzák számos életműködésünket. Körülbelül 40 perccel hosszabb mint 24 óra, vagyis kicsit késik a földi nap 24 órájához képest. Ez azt is jelenti hogy a belső óránkat folyamatosan a külvilág 24 órájához kell hangolni, ezt pedig már speciális környezeti ingerek, úgynevezett Zeitgeberek („idődadók”) végzik. A tudomány jelenlegi állása alapján az emberi bioritmus fő Zeitgeberei: – fény / sötétség változása, a testmozgás, az aktív társas együttlét másokkal, az étkezések ritmusa. Ennek következménye, ha nappal elég fény ér valakit, eleget mozog, rendszeresen étkezik, és figyel arra hogy örömet okozó társas együttlétet biztosítson magának, akkor sokat tett azért, hogy stabil cirkadián ritmust biztosítson magának. A jelenlegi társadalmi berendezkedés sajnos komoly kihívásokat tartogat mind a 4 fő tényezővel kapcsolatban. Jelentős fényszennyezés esténként, ugyanakkor a nappali órákat jelentős részben zárt terekben töltjük, kevés természetes fény ér minket. Világjelenség, hogy szignifikánsan kevesebbet mozgunk, rendszertelenül élünk, rendszertelenül étkezünk. A társas érintkezés javarészt szűk időre korlátozódik, kevesebb szabadidővel egybekötve. Mindezek jelentőségét a tudomány sajnos nagyon későn, gyakorlatilag csak 2017-ben ismerte el, a Nobel-díj átadásával. Most már azonban beláttuk ennek fontosságát, itt az idő, hogy ennek megfelelően új, az egészségünk számára fenntartható szokásokat alakítsunk ki.
