Cikksorozatot indítunk, amelyben végig vezetjük, támogatjuk az olvasót, hogy megértse, majd sikeresen enyhítse, csökkentse, felszámolja, átalakítsa szorongását. A cikkek önmagukban is olvashatók, de a szükséges változáshoz érdemes lesz majd sorban végigmenni rajtuk. Lássuk most az első részt, melyben bemutatjuk a szorongást, egy rossz szokásunk aspektusából.
Az agyunk, soha nem kedvelte a bizonytalanságot. Ijesztőnek érezzük. Mert mi a bizonytalanság? Információhiány! – vághatjuk rá könnyedén. Ugyanakkor nagyon különbözőek vagyunk abban egymástól, hogy kinek mennyi információra van szüksége ahhoz, hogy elmúljon a bizonytalanság érzése. A bizonytalanság megnehezíti annak megjóslását, hogy mi fog történni. “Vajon egészséges vagyok?”, “vajon előléptetnek?”, “hová veszik fel a gyermekemet?”, “hűséges a párom?”, stb. mindezek a kérdések nagyjából ugyanúgy csapódnak le az agyunkban, amelynek pedig beépített programja van ezekre a bizonytalan helyzetekre, és jellegzetes késztetést indukál; “információ van szükségem, menj szerezd meg nekem!” Attól függően mekkora a bizonytalanság, vagy egy esetleges általunk észlelt fenyegetés, ez a késztetés egyfajta “mentális viszketésként” jelentkezik. Ha egy jelentős “fenyegetés” tornyosul felettünk, ez a viszektés annyira felerősödik, hogy azonnali cselekvésre késztet minket. Ez a nyughatatlanság érzés felszólítja a túlélő üzemmódban lévő agyunkat. Ha például éjjel számunkra ismeretlen erős hangot hallunk a lakásunkból, természetes hogy az agyunk erős késztetésére felkelünk a már esetleg kellemesen bemelegített ágyunkból, és addig keressük hang forrását, amíg számunkra megnyugtató választ nem találunk.
Hogyan jellemezhetnénk a szorongást?
Egy közelgő vagy bizonytalan kimenetelű eseménnyel kapcsolatos aggódás, idegesség, vagy nyugtalanság érzése. Másképpen úgy is leírhatjuk, hogy olyasmit akarni, amit éppen “nem lehet, nem áll módunkban akarni”.
A bizonytalanság “viszketésére”, “vakarózni” kezdünk, ez a belső nógatás segít hogy tegyünk valamit. Hogy lehessen több információnk, hogy valahogy kitaláljuk mit tegyünk. Például a fenti példánál maradva, amikor ijedten az ágyból kikelve végül nem találunk semmit szokatlant, semmi veszélyeset, pusztán triviális dolog történt, vagy el tudjuk esetleg képzelni hogy milyen eszköz okozhatta a kérdéses hangot, akkor agyunk megkapja a jutalmat; ettől pedig kevésbé szorongunk, nyugodtan pihenhetünk.
A kiváltó ok: Stressz vagy szorongás
VIselkedés: Megpróbálok megoldást találni
Eredmény: Találok megoldást – csökken a szorongás
Ha nem találunk, vagy el sem kezdünk keresni megoldást, esetleg túl bonyolultnak tűnhet a megoldás keresése, vagy érzésünk szerint el vagyunk zárva a megoldásoktól, információktól, akkor a cselekvéssé nem alakuló szorongásból, aggódás, később konkrét ok nélküli, úgynevezett generalizált szorongás válik. Tulajdonképpen ez egy negatívan megerősített szokáshurokká válik.
A kiváltó ok: Negatív érzelem vagy gondolat (lásd a fentiek bármelyikét például)
Viselkedés: Aggodalom (cselekvés, információszerzés stb. helyett)
Eredmény: Elkerülés/figyelemelterelés
Funkcionálisan az aggódás egy olyan mentális tevékenység, viselkedés, amely szorongást eredményez. Ráadásul a szorongás érzése, kiválthatja az aggodalmaskodó viselkedést, amely ciklikussá válik:
Kiváltó ok: Szorongás
Viselkedés: Aggodalmaskodás
Eredmény: Fokozott szorongás
Az agyunk ügyesen alkalmazkodik az új szokásainkoz. Még akkor is, ha azok éppen nem túl hasznosak számunkra. Az aggódás maga mennyire segít a gondolkodásban és problémamegoldásban? Megnyomja bennünk a pánik gombot, kapkodni kezdünk, vagy lefagyunk, hogy megszűnjön a szorongás. Például elővesszük a telefonunkat, és megnézzük a híreket, a mailjeinket, üzeneteinket, hogy vagy információhoz jussunk ,vagy éppen elterejük a figyelmünket. Mintha újra nálunk lenne az irányítás. Valaki enni, falni, kezd ilyenkor, valaki elalszik, vagy éppen veszekedni kezd. De ezzel igazából csak egy újabb szokást alakítunk ki, valahányszor stresszesek vagyunk, kondicionáljuk magunkat az elterelésre, mint egy látszólagos megoldásra, hiszen az átmeneti szorongásunk csökken.
Generalizált szorongás
Ha az elterelés nem működik, akkor más megoldást kell találnunk. Ha az az élményünk, hogy mindenképpen találnunk kell megoldást, akkor az értelemszerűen, az agyunk programja szerint, még több aggódáshoz vezet. Az a dolga, hogy segítsen túlélnünk, így van megszerkesztve, és mivel mi magunk egy ponton összekötöttük a problémamegoldást az aggodalmaskodással, az a program játszódik le benne, hogy a legjobb megoldás egy probléma esetén az aggódás. Mint egy nyerőgép, amely újra és újra lenyomja az aggódás kerék forgató gombját, hátha egyszer megütjük a főnyereményt, és megoldásunk lesz aggódás helyett. Az aggódásciklust elindító szokáshurok tehát, egy kellemetlen érzés által kiváltott aggódás, mint mentális viselkedés, amely eltereli a figyelmünket, ezért úgy érezzük, újra nálunk van az irányítás, ami jutalomként funkcionálva megerősíti ezt a ciklust. Amikor a figyelemelterelés “jutalma” csökken, megszokottá válik, vagy már nincs túlsúlyban a kellemetlen érzés és az aggódás negatív tulajdonságaival szemben, az aggodalom még több szorongást kezd kiváltani (mint kellemetlen érzelmet), ez pedig, szintén még több aggódást vált ki, és így tovább.
Mit tehetünk magunkért? A következő cikkekben bemutatjuk azt a nemzetközi háromlépcsős programot, amelyet a szorongás csökkentésére számos ország szorongás központjában alkalmaznak.
Az első fokozat a fentiek alapján is érthető, mert segít nekünk feltérképezni saját szorongásos “szokáshurkainkat”.
A második fokozat, segít abban, hogy megértsük agyunk jutalmazási rendszerét, hogy szisztematikusan dolgozhassunk a szorongással és más szokásainkkal.
A harmadik fokozat pedig segít megértenünk a természetes képességünket arra, hogy hogyan tudunk eltávolodni a szorongáshoz kötődő szokásoktól – aggodalomtól, halogatástól, önbírálattól stb. és képesek legyünk új szokások kialakítására, amelyek hasznosak lehetnek számunkra pl.: kíváncsiság, jóindulat stb.
A következő hetekben folyamatosan rakjuk fel a cikkeket, reméljük hasznosnak találjátok majd őket, ha azonban azonnali segítségre vagy tanácsra van szükséged, fordulj hozzánk bizalommal. Segítséget kérni, nem gyengeség.
