Legtöbb cikkünkben kitérünk a megküzdésre, mint kulcsfontosságú folyamatra egy-egy nehéz helyzet kezelésében és mentális egészségünk megvédésében. A megküzdési, avagy coping folyamatok minden olyan törekvést magukba foglalnak, amelyek a helyzet ártalmainak csökkentését jelentik. Elérhetjük célunkat aktív cselekvésekkel, amelyek a körülmények változtatására irányulnak, vagy a saját belső békénk visszaállításával, frusztrációink oldásával. A coping során azonban akár olyan dolgokhoz is folyamodhatunk, amelyek más károkat hoznak életünkbe (szerabúzus,pl. alkohol,drog, vagy viselkedéses függőségek, pl. online játékfüggőség).
A reziliencia azt a folyamatot jelenti, amely során a stresszorokat, kiszámíthatalanságot és nehézségeket képesek vagyunk sikeres leküzdeni úgy, hogy közben megőrizzük testi-lelki erőnket, teljességünket, pozitív világképünket, a reményt, és a hitünket magunkban, a világban. Sikeres alkalmazkodást jelent tehát, amikor a kihívások hatására akár saját életünkben fejlődést, növekedést is tapasztalhatunk, a megpróbáltatásokat olyan helyzetekként kezelve, amelyekből tanulhatunk, gyarapodhatunk.
A pszichológiai rugalmasság egy olyan képesség, amelynek alapjai mindenkiben más mértékűek, vannak, akik természetüktől fogva pozitív énképpel rendelkeznek, magas szinű empátiájuk van, optimisták, hisznek abban, hogy tetteikkel hatással tudnak lenni a sorsukra – mindez a reziliencia alapjait adhatja. Ezek a területek azonban tudatos munkával fejleszthetőek. Valamint, a reziliencia nem egy minden helyzetet felülíró tulajdonság vagy szkill: inkább egy dinamikus folyamatként érdemes értelmezni, ahol a szituáció és a bennünk lévő, adaptív megküzdési potenciálok interakciója lesz a döntő.
Hogyan fejleszthető a rezilienciánk?
Maradjunk kapcsolatban!
A társas támogatás traumák, krízishelyzetek, nehéz időszakok esetén különösen fontos szerepet kap. Tápláljuk tudatosan a szeretetteljes, mély emberi kötelékeinket, legyenek akár családtagjaink, párunk vagy barátaink, munkatársaink közül valóak. Időt és energiát nem kímélve tartsuk a kapcsolatot, kreatív módszerekkel, online találkozókkal, közös tevékenységekkel.
Csatlakozzunk közösséghez
Amennyiben van lehetőségünk, csatlakozzunk csoportokhoz érdeklődésünk, vallásunk vagy lakóhelyünk alapján. A közösségek, amelyek egy célért dolgoznak, megadják nekünk a támogatás és a biztos védelmi háló érzetét. Karitatív tevékenységeket végezve pedig azzal, hogy másokon segítünk, mi magunk is jó érzésekkel töltekezhetünk fel.
Testi-lelki egészség
Az alapvető szükségletekről szóló cikkünkben már kihangsúlyoztuk, melyek azok a területek, amelyeket nem hanyagolhatunk el, ha meg szeretnénk őrizni mentális és fizikális egészségünket. Teremtsünk struktúrát életünkben, táplálkozzunk minőségien, sportoljunk változatosan és aludjunk eleget.
A maladaptív megküzdések legtöbb formája (amelyek hosszú távon többet ártanak, mint használnak) az egészségkárosító cselekvésekhez tartozik. A stresszhelyzet eltompítása helyett válasszunk olyan módszereket, amelyek a végleges enyhítéséhez, megszüntetéséhez járulnak hozzá, például a mind-body technikák, a mindfulness, a jóga. Utóbbiakról cikkeink között is találhatók bővebb információk.
A gondolatok ereje
A kihívást, szorongást vagy akár kétségbeesést és reménytelenséget keltő helyzetek könnyen átvehetik az uralmat a gondolataink fölött. Háborgó érzelmeink elhomályosítják, sötétre színezik a valóságot, ezáltal nehezítve a megoldás megtalálását.
Találjunk új perspektívát, helyezkedjünk megfigyelői nézőpontra
Naponta többször, akár csak pár percben vegyünk fel egyfajta “elfogadó attitűdöt” mindazzal , ami bennünk és körülöttünk történik. Ez szokatlan érzés lehet, hiszen alapesetben a környezetünket folyamatosan értékeljük, az ezekre adott gondolatainkat, érzéseinket pedig tetteink kiindulópontjainak tartjuk. Megfigyelőként mindezt függesszük fel, és ítélkezés nélkül figyeljünk a folyamatokra, amelyek épp zajlanak. Fogadjunk el minden gondolatot, érzést, de nem kell mindnek hinnünk. Akkor is joguk van jelen lenni, ha idegennek érezzük némelyiket, vagy nem értünk egyet velük, esetleg szeretnénk rajtuk változtatni. Erről bővebben a mindfulness témájban olvashatnak cikkeink között.
Ne higyjünk feltétel nélkül a belső hangunknak
Mint egy másik cikkünkben, a kognitív torzításokról részletesen hangsúlyoztuk, megpróbáltatások idején sok olyan gondolati és érzelmi reakciót tapasztalhatunk, amelyek eddig ismeretlenek voltak. A valóságról való értékelésünk lehetséges,hogy túláltalánosító, katasztrofizáló vagy fekete-fehér jelleget ölt, amellyel nehezebbé válik meglátni a helyzetekben lakozó, potenciális kiutakat. Jogunk van minden gondolathoz, és érzelemhez, azonban ezek nem határozzák meg automatikusan a későbbi, jövőbeli énünket. A változás tényét elfogadva, valamint szem előtt tartva, hogy a változással együtt járnak ezek a felerősödött állapotok, már előrelépünk a megoldás felé.
Legyen velünk a remény
Akármennyire is tűnik kilátástalannak a helyzet, és érzelmeink is azt súgják, ez már sosem lesz máshogy, kérdőjelezzük meg mindezt azzal, hogy ennek ellenére is bízunk a jövőben. Vizualizáljuk, hogyan fogjuk érezni magunkat, ha leküzdöttük a nehézségeket. Keressük meg azokat a tényezőket, amelyekbe kapaszkodhatunk, amiből inspirációt meríthetünk. Múltunk ehhez remek kiindulópontot ad: bizonyára voltak már olyan nehézségek, amelyeket sikeresen legyőztünk. Hogyan küzdöttünk meg akkor? Mik voltak az előnyös, és a kevésbé bevált stratégiák? Bár minden helyzet más és más, ha feltérképezzük megküzdési potenciáljaink, az énünkben rejlő erősségeket, a jelenben is hasznosítani tudjuk ezeket az erőforrásokat.
Állandó értékek és megújuló célok
Amikor életünkben gyökeres változások, fordulatok és átalakult körülmények uralkodnak, belső tartásunkat erősítheti, ha emlékeztetjük magunkat azokra az állandó értékekre, amelyekben hiszünk. Akár listaszerű felsorolást is készíthetünk, mik azok az értékek, amikhez tartani akarjuk magunkat még a nehéz időkben is, és miért is olyan fontosak ezek nekünk. Kitűzhetünk akár új erősségeket, amelyeket el szeretnénk érni.
A kiszámíthatatlan történések és a jelen helyzet külső szabályozottsága miatt könnyen kialakulhat bennünk az áldozati szerep. Egy ilyen pozícióból azonban sokkal nehezebb a megküzdés, hiszen a tehetetlenség, a kontrollvesztés dominál ekkor.
Legyünk proaktívak
Az áldozati szerep helyett tegyünk aktívan saját mentális egészségünk védelméért és javításáért. A fenti javaslatok, valamint a honlapon található cikkek alapján inspirálódva tűzzünk ki új célokat magunk elé. Amennyiben úgy érezzük, személyre szabott segítségre van szükségünk, keressük fel a lehetőségeket, például az EAPTASK tanácsadóit akár online, vagy e-mailben. Merjünk nagyot álmodni, tűzzünk ki elérendő sikereket, amik iránt nem csak vágyakozhatunk, hanem amelyek tényleges cselekvésre ösztönöznek. Ünnepeljük meg a kisebb rész-sikereket is, értékeljük az előrehaladásunkat.
A változások, negatív váratlan események, krízisek természetes választópontok az emberek életében: régi, bevált rendszereink fellazulnak, az alkalmazkodás pedig sok erőt kíván tőlünk. Rezilienciánk tudatos erősítésével sokat tehetünk azért, hogy sikeresen átvészelve az időszakokat, a tanultakat a saját fejlődésünkre, lelki gyarapodásunkra hasznosítsuk.
